A reggeli a szokásos módon zajlott. Bár én kb. 5-6 órát se aludhatottam, mert attól féltem, hogy le fogok esni az emeletről, és mert nagyon meleg volt. Ezután elmennünk a Trastevere (negyed) piacra, ami a szó szoros értelmébe vett élelmiszer piac volt. Én meg azt hittem, hogy egy bolhapiac lesz. Mindezt azért hittem, mert az egyik korábbi utazásom során pont arrafelé találtunk egyet. Aztán átmentünk a tesóm által javasolt Campo dei Fiori nevű térre ahol már egy tényleges bolhapiac és élelmiszer piac volt. Ami egy kicsit furcsa volt, hogy az árusok nagy része afrikai volt, amivel eddigi olaszországi piacozásaim során még nem találkoztam. Miután meg vettük a szükséges mennyiségű szuvenírt elindultunk meg nézni a Kapucinus rend templomát. Azt kell tudni a rendről, hogy Assziszi Szent Ferenc által váltak szerzetesrendé és, hogy gyógyítással és a szegények segítésével foglalkoznak. De jövetné a kérdés, hogy ez minket, fiatalokat mi a francért érdekelne. A választ csak akkor kapod meg, ha tovább olvasok.  Most jön az érdekes rész. Ezek mellet az 18-as évek elejétől fogva kialakítottak egy helységet ahol az elhalálozott szerzeteseknek a csontjaiból különböző fajta motívumokkal rakják ki a szobákat. Amikor bementünk a csontok közé természetesen a testvérem nagyon megijedt. Itt se készültek képek, mert egy szent hely, de az interneten lehet találni. Mindjárt rakok is be egy linket.

CSAK ERŐS IDEGZETŐEKNEK  

https://viaggiverdeacido.com/wp-content/uploads/2016/03/roma-cripta-dei-cappuccini.jpg

 Miután kijöttünk konstatáltuk, hogy a közelben lévő metró megálló le van zárva, pótlóbusz nem nagyon létezik természetesen így egy kicsit kellet sétálnunk, hogy visszajussunk a szállásra. Egy pihenő után indultunk is tovább a Piramis (csak hogy mindenki tudja, hogy Egyiptom valamikor az övüké volt) fele, ahonnan Ostiába mentünk, azaz a tengerparthoz. Itt egy kicsit kerestük a megfelelő strandot, de végül meg találtuk. Majd fürcsiztünk egy jót és elindultunk éttermet keresni immáron már Romában. Tudtam egy helyett, ami a Piramistól nem lett volna messze.  Miután kb. 15 perc után se jött az a busz, aminek már addigra rég jönnie kellett volna, így arra a megállapításra jutottam, hogy Olaszországban a tömegközlekedésben a csak a kötött pályában lehet bízni.  Ezután elindultunk vissza most már szerencsére a 3-as villamossál, amiről azt kell tudni,41 megállója van és 13 km hosszú a vonala ezzel Róma egyik leghosszabb vonal mivel teljesen megkerüli a várost. De az úton találtam egy éttermet, ami a szállástól nem volt messze. Ez az étterem egy nagyon autentikus kis olasz étterem, szerintem csak mi voltunk külföldiek. Itt én kértem egy kis üveg (375 ml) bort, amire még ketten egyből rávágtak, hogy nekik is kell. Persze ők nem tudták, hogy ez ilyen sok lesz azt hitték, hogy csak 1 pohár lesz. Tehát a bor nagy részének az elfogyasztása rám maradt, de én ezzel nem nagyon ellenkeztem. Ennyi, amit érdemes tudni erről a napról. 

Íme a fotók:

http://s349.photobucket.com/user/citromkatika/slideshow/02

Egy jó kis bob cat keltett ki minket a csonakágyból olyan 7 óra körül, amit egy félórával rá a kukás autó követett. Reggeliztünk a sarki bárban, mint ahogy a hét többi napján is. Ezután az utazás során az egyetlen előre lefoglalt program felé vitt minket a metró, ami nem volt más, mint a Szent Péter Bazilika. Oda is értünk 10-re és kb. 5 perc alatt beengedtek minket. Itt olyan délután 1-ig el voltunk még a kupolát is megnéztük. Erről azért nem készült sok kép, mert a templomban nem nagyon szakad fényképezni. Ez után az unokaöcsém meg is éhezett be is tértünk egy kis étterembe ahol a tesóm rendelt egy articsókásnak hitt halas pizzát(csak én szeretem a sós halat). Miután minden maradékot elpusztítottam elindultunk az Angyal Vár irányába. Itt megnéztük a Lettura d'estate(nyári olvasmány) nevű  könyves kirakodó vásárt. A tesóval ittunk egy jeges kávét olyan fél deci tömény fekete kv cukorral. Innen a Gergelyek leléptek vásárolni mi meg néztük a Pantheont. Ami mellet a Gréti evett egy paninot (érsed szendvics), tudni illik a pizzából sok nem jutott neki se a Bettinek, én meg beszélgettem a pultossal mert kérdezte, hogy miért tudok ilyen jól olaszul. Majd elindultunk a többiek felé és ettünk egy finom fagyit a tesóval. Miután újra találkoztunk a többiekkel megnéztük a Trevi kutat a Gréti még talán dobott is bele moneta-t (apró). Innentől fogva Betti és Gergely nagyjából minden sarkon készített egy képet. Én ittam egy nagyon finom vörös sört a My Barban. Miután visszaértünk Gergelyék még elmentek kajáért ez olyan este 10 fele lehetett.

A képek:
http://s349.photobucket.com/user/citromkatika/slideshow/02

Először is, hogy ki ezek az emberek, akikkel utaztam, és hogy ki vagyok egyáltalán én. Engem Bendinek hívnak a testvérem Gréti az unokatestvéreink Gergely és Bettina. Igazából az egész ötlet Bettitől származik. Pont úgy sikerült meg szerveznünk a romai utat, hogy nekem egy kéthetes vakációba fajult.

Gréti 5:50-kor kelt, mert Bettiék (az ötfős család) 6-kor el akartak indulni a deles gépre, egy 120 kilométeres végig autópályás útról beszélünk. . Ebből egy jó kis 7 órakori elindulás lett. Benéztem az utat, mert azt hittem a Petőfi híd mellett ki lesz írva a Rákóczi is. De csak az egérút volt kitáblázva azt meg kevésbé ismerem. Így is korán érkeztünk meg s Check-in is gyorsan ment. A repcsi 40 perc késéssel indult mivel nem engedték el a zsúfolt légtér miatt. Majd amikor megérkeztünk a látszott, hogy Róma utcáit eléggé elmosta az eső, de szerencsére pont a tenger fele fújta az esőt a szél.  Közben nekem féltünk, hogy a pénzt szerették volna levonni a számlámról, de a limit alacsonyabb így nem sikerült nekik. Ezek után megérkeztünk a szállásra, de senki se volt ott, de be tudtunk sliszani.  Ott volt egy telefonszám, amire senki sem válaszolt, de még a csengőre se. Ezek után az e-mailből egy második számot előkerítettem amelyik megadott egy harmadik számot ahol a néni elmondta, hogy nem itt lesz a szállás hanem egy másik címen van ami 2 utcányira van onnan és hogy 10 perc múlva ott lesz. Kifizettük a szállást ezután egy kis pihenés következett. Mivel kb. 15 percre laktunk a Colosseum-tól így megnéztük este  de csak kívülről de közben elkezdett szakadni az eső és beálltunk a kordonok alá. Visszafele meg a meleg bárok mellet jöttünk. Este felfedeztük a csonakágy rejtelmeit, ami azt jelenti, hogy a matrac úgy besüpped mint a franc és mindenképpen a közepén fogsz aludni ha akarod ha nem. 

Néhány kép:
http://s349.photobucket.com/user/citromkatika/slideshow/Elso%20nap