A reggeli a szokásos módon zajlott. Bár én kb. 5-6 órát se aludhatottam, mert attól féltem, hogy le fogok esni az emeletről, és mert nagyon meleg volt. Ezután elmennünk a Trastevere (negyed) piacra, ami a szó szoros értelmébe vett élelmiszer piac volt. Én meg azt hittem, hogy egy bolhapiac lesz. Mindezt azért hittem, mert az egyik korábbi utazásom során pont arrafelé találtunk egyet. Aztán átmentünk a tesóm által javasolt Campo dei Fiori nevű térre ahol már egy tényleges bolhapiac és élelmiszer piac volt. Ami egy kicsit furcsa volt, hogy az árusok nagy része afrikai volt, amivel eddigi olaszországi piacozásaim során még nem találkoztam. Miután meg vettük a szükséges mennyiségű szuvenírt elindultunk meg nézni a Kapucinus rend templomát. Azt kell tudni a rendről, hogy Assziszi Szent Ferenc által váltak szerzetesrendé és, hogy gyógyítással és a szegények segítésével foglalkoznak. De jövetné a kérdés, hogy ez minket, fiatalokat mi a francért érdekelne. A választ csak akkor kapod meg, ha tovább olvasok. Most jön az érdekes rész. Ezek mellet az 18-as évek elejétől fogva kialakítottak egy helységet ahol az elhalálozott szerzeteseknek a csontjaiból különböző fajta motívumokkal rakják ki a szobákat. Amikor bementünk a csontok közé természetesen a testvérem nagyon megijedt. Itt se készültek képek, mert egy szent hely, de az interneten lehet találni. Mindjárt rakok is be egy linket.
CSAK ERŐS IDEGZETŐEKNEK
https://viaggiverdeacido.com/wp-content/uploads/2016/03/roma-cripta-dei-cappuccini.jpg
Miután kijöttünk konstatáltuk, hogy a közelben lévő metró megálló le van zárva, pótlóbusz nem nagyon létezik természetesen így egy kicsit kellet sétálnunk, hogy visszajussunk a szállásra. Egy pihenő után indultunk is tovább a Piramis (csak hogy mindenki tudja, hogy Egyiptom valamikor az övüké volt) fele, ahonnan Ostiába mentünk, azaz a tengerparthoz. Itt egy kicsit kerestük a megfelelő strandot, de végül meg találtuk. Majd fürcsiztünk egy jót és elindultunk éttermet keresni immáron már Romában. Tudtam egy helyett, ami a Piramistól nem lett volna messze. Miután kb. 15 perc után se jött az a busz, aminek már addigra rég jönnie kellett volna, így arra a megállapításra jutottam, hogy Olaszországban a tömegközlekedésben a csak a kötött pályában lehet bízni. Ezután elindultunk vissza most már szerencsére a 3-as villamossál, amiről azt kell tudni,41 megállója van és 13 km hosszú a vonala ezzel Róma egyik leghosszabb vonal mivel teljesen megkerüli a várost. De az úton találtam egy éttermet, ami a szállástól nem volt messze. Ez az étterem egy nagyon autentikus kis olasz étterem, szerintem csak mi voltunk külföldiek. Itt én kértem egy kis üveg (375 ml) bort, amire még ketten egyből rávágtak, hogy nekik is kell. Persze ők nem tudták, hogy ez ilyen sok lesz azt hitték, hogy csak 1 pohár lesz. Tehát a bor nagy részének az elfogyasztása rám maradt, de én ezzel nem nagyon ellenkeztem. Ennyi, amit érdemes tudni erről a napról.
Íme a fotók:
